Nobel Díjasok és Tehetséges Diákok X. Találkozója, Szent-Györgyi Tanulmányi verseny

A beszámolót a Nobel Díjasok és Tehetséges Diákok X. Találkozójáról, illetve a Szent-Györgyi Tanulmányi versenyről az Ady-ból kaptuk. Köszönjük.

A hosszú, és kimerítő utazást a hotelszobáink elfoglalása követte. A hotelben hatalmas volt a nyüzsgés. A verseny, és a program résztvevői elárasztották szerte az egész földszintet a bejárattól kezdve egészen a felvonókig. Nem volt túl sok időnk; a szállodába érkezve beregisztráltunk, leraktuk a csomagjainkat, majd siettünk a nyitóünnepségre, ahol ismertették az elkövetkezendő három nap eseményeit. Ezt követve a szállodától mintegy 20 percnyire lévő épületbe indultunk meg a nagy tömeggel, ahol a verseny lezajlott. Közel 60 csapat vett részt a versenyen, így a döntőbe való bekerülés egyáltalán nem volt egyszerű. A versenyt megelőző, hónapokon át való készülődésünknek köszönhetően az Adyadal nevű csapatunk (Hajdú Virág 11.A, Péter Barbara 11.H, illetve jómagam) jól teljesített a versenyen; a döntőbe bejutott 6 másik csapat pontszámai nem sokkal voltak magasabbak az általunk elérteknél. Büszkék voltunk magunkra, elvégre mi voltunk a legfiatalabb versenyzők. Ettől függetlenül a döntős csapatok méltóan nyerték el a helyüket. Gratulálunk nekik!

A verseny lezárultával alkalmunk adódott Szeged városában bóklászni. Visszaigyekeztünk a szállodába, átöltöztünk, majd egészen vacsoráig kint töltöttük az időt.

Ellátogattunk a közeli karácsonyi vásárba. A hangulat abszolút tükrözte a karácsony hangulatát; forralt borok, díszek, meleg ételek, és mindenféle ezekhez hasonló apróságok. A terület, és maga Szeged díszekbe bújva ragyogott. A látvány, ami bennünket fogadott nem volt hétköznapi. Csak sétáltunk az emberektől hemzsegő fabódék között, és gyönyörködtünk a minket körülvevő dolgoktól. Ezek után következett a vacsora. Kellemes hangulatban telt el, bő választékkal szolgáltak felénk. Megfelelő alkalom volt átbeszélni a napot, valamint egy kicsit kipihenni a fáradalmakat.

Eljött az este, amikor már mindenki visszatért a szállodában lévő szobájában. Aki ismeretlen szobatársakkal volt együtt - mint jómagam is -, megismerkedtünk egymással.

Nem túlzok, ha azt mondom, remek lehetőség volt új barátságok kötésére, csakúgy, mint maga az egész program. Ekkor este a szabad óráinkban még megjártuk Szeged utcáit. Az eddig elmondottak alapján már nem volt meglepő szerte a városban fogadott látvány.

Másnap reggel 8-ig reggeliztünk. Ezek után nagyon kevés időnk adódott. Reggeli után elmentünk alkalmi ruhába átöltözni, majd a hoteltől kb. 25 percre lévő József Attila Tanulmányi és Információs Központba sétáltunk át, ahol magyar professzorok, professzor asszonyok izgalmas, angol nyelvű előadását volt alkalmunk végighallgatni. Egy hatalmas, kb. 200 férőhelyes hallgatói teremben volt mindez. Rendkívül izgalmas, és érdekes előadások zajlottak le, valamint külön pozitív élmény volt, hogy a nyelvi különbségek nem voltak akadályok. Ezek után egy szendvicsebéd következett. Rengeteg féle, és fajta szendvicsek közül válogathattunk. Azt hiszem kicsit mindannyiunknak a bőség zavarával kellett küszködnünk. A nyugalmasan eltelt ebédet követően egy másik helyszínre siettünk át, ahol sor került a verseny döntőjére.

A bekerült 6 döntős csapatnak nagyon nehéz dolga volt. Kezdetben könnyebb, bemelegítő kérdésekkel kezdtek, majd a döntő végéhez érve a feladatok nehézségi fokozata is emelkedett. Úgy gondolom, hogy a nyertes csapat megérdemelte a győzelmet, igazán jelesen szerepeltek.

A döntőt követően egy kis időnk adódott visszatérni a szobánkba. Lepihentünk, átöltöztünk, várva a nap legfényesebb pontjára. Visszasétáltunk az előbb említett József Attila Információs épületbe, majd eljött a várva várt esemény. 2001-ben Paul Nurse, és Leland H. Hartwell-lel megosztva elnyert orvostudományi Nobel-díjat kapott Sir Richard Timothy Hunt előadását volt lehetőségünk végighallgatni. Azt hiszem, igen kivételes, és rendkívül inspiráló élmény egy, az életben ezen a téren elnyerhető legelismerőbb díjat megnyerő személlyel való találkozás. A motivációs beszéddel egybeszőtt tudományos előadás, majd az ezt követő válaszok a feltett kérdésekre mindenkiben hatalmas örömöt váltott ki. Kivételesnek érezhettük magunkat. Tim Hunt egy igazán pozitív, és energikus személynek tűnt.

A beszédet egy gálavacsora követte. A korábban említett szállodai vacsora bár ízletes, és választékos volt, a gálavacsora mindehhez képest sokkal kifinomultabbnak mutatkozott. Szavakkal kifejezhetetlen az ott előttünk felsorakozó ételek minősége, és mennyisége. Azt hiszem minden téren igyekeztek egy tökéletes vacsorát szervezni, mely véleményem szerint sikerült. A nap eseményei ezzel véget értek. A szobáinkba visszatérve csomagolni kezdtünk, majd az esti órákban közösen, új ismerősökkel átbeszéltük a nap eseményeit az elkövetkezendőkkel együtt, valamint egy utolsó városnézésre került sor.

Másnap reggel a reggelit a szokásos időben fogyasztottuk el. Ezek után csapatokban indultunk el egy másik épületbe, ahol laborlátogatásokon vettünk részt. A kor legmodernebb eszközeivel, és eljárásokkal ismertettek meg minket. Igazán lenyűgöző volt a különböző, nagy értékű mikroszkópok egy igencsak fontos eljárásban való szerepét végignézni. A sejtes nagyságokban lévő világot szemléltették. Az ott folyó kísérletek egésze a jövő betegségeinek kiküszöbölésére szolgáltak.

A legnagyobb csattanó hazautazás előtti utolsó pillanatokban ért minket: A bemutatót követve, kimentünk az épületből. Taxit hívtunk, hogy kivigyen minket az állomásra. Ekkor egy matt fekete Audi jelent meg, mely tőlünk igen kis távolságban állt meg. Nem más, mint maga Tim Hunt szállt ki az autóból. Hatalmas öröm tört ki. Ekkor végre lehetőségünk volt fényképet készíteni vele, és pár mondatot beszélni!!!

Boldog volt, hogy ennyire örülünk neki. Hozzátenném, hogy sajnos mi nem tudtuk róla, hogy Tim Hunt előadását követően lehetőség volt fényképet készíteni vele, így sajnos akkor erre nem adódott alkalmunk.

Mindezek után egy remek hosszú hétvégével a hátunk mögött indultunk vissza Nagyatádra.

Nagyatád, 2017. december 13.

Balogh Roland, 11.H