47 éve szenvedélyesen tanít, generációkat inspirál

Csordás István kimagasló tanáregyéniség. 1972 óta dolgozik a kaposvári Gépipariban, így már generációk sokaságát oktatja igényesen a matematika és fizika tantárgyak elsajátítására úgy, hogy alapos muníciót adva képesek legyenek helytállni az élet során rájuk háruló feladatok megoldására.

Nyolc osztálynak volt osztályfőnöke, szakköröket, egyetemi előkészítőket vezetett. Mint mondja, arra a legbüszkébb, hogy tanítványaiból felelősségtudattal rendelkező, erkölcsös embereket sikerült nevelni. A legidősebbek ma 58-60 évesek. A tantestület tanárai közül elsőnek kapta meg az „Eötvös gyűrűt”, 2012-be pedig az országos „Arany katedra” díjban is részesülhetett. Csordás István megtiszteltetésnek érzi, hogy még mindig, 70 évesen is számítanak rá óraadóként, és ma is szívesen teljesíti a rábízott feladatokat.

Interjú:

Tanár Úr, miért marad az ember ugyanabban az iskolában 47 éven át?Somogy megye ösztöndíjasaként még az egyetemi tanulmányaim befejezése előtt, ötödévesként kerültem az akkori Gépészeti Szakközépiskolába. Az egyetemet „egyéni levelezőként” fejeztem be. Erre a lépésre azért is szükségem volt, mert szerettem volna Kaposvárra kerülni. Szerencsémre nagyon jó, befogadó, patronáló tantestületbe kerültem. Akkor én voltam a legfiatalabb. Ma én vagyok a legidősebb, és örülök annak, hogy az életem így alakult.
Az iskolánk fokozatosan bővült, fejlődött, átalakult, de mindig megmaradt a „GÉPÉSZ” jelző, ami jelezte a minőséget, az összetartozást, a fegyelmet, a segítőkészséget, a jó értelemben vett versengést, a fizikai és szellemi teljesítmények megbecsülését.
Az iskola iránti elkötelezettségemet nagymértékben fokozták a tanítványaim, akik egyre jobban megerősítettek abban, hogy jó helyen vagyok, szükség van rám. Egymás után nyolc osztálynak voltam az osztályfőnöke. Ők különösen kedvesek maradtak számomra Igaz, hogy a kapcsolataink nem voltak mindig konfliktusmentesek, sajnos én is hibáztam néha. A végzős osztályaim az átlagosnál jobban szerepeltek az érettségin és a felvételiken vagy a technikusminősítőn.
Az évek során nagyon sok versenyzőm is volt a különböző országos matematika-fizika versenyeken. Többször országos helyezéseknek is örülhettünk.
Mindent összevetve: ebben az iskolában megvalósíthattam azt az életcélomat, hogy szakmai tudásom mellett elfogadható, közösségépítő pedagógus legyek.

A matematika vagy a fizika áll közelebb Önhöz?Az egyetemen eleve két szakot kellett választanunk. Az ELTE TTK matematika-fizika szakát egyértelműen meghatározta, hogy a középiskolát a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium matematika-fizika tagozatán végeztem.
A pedagógus pálya iránti elkötelezettségemet nagymértékben meghatározták a tanáraim, akikre szintén hálásan gondolok vissza.
Gamáson, a szülőfalumban is kiváló pedagógusok tanítottak bennünket.
A két tantárgy egyformán fontos számomra, hisz a fizikai törvények megértése nem képzelhető el matematikai tudás, eszköztár nélkül. A matematika tanítása során pedig nagyon fontos egy szakközépiskolában, hogy a matematikai problémák a gyakorlathoz, az alkalmazási területekhez kötődjenek.

Van-e titka a matematika-fizika tanításának vagy megtanulásának? Hogyan lehet megszerettetni és érdekessé tenni a tananyagot ezeknél a reál tárgyaknál?„Tanulj fiam, hogy taníthass!” Szerencsére több, volt tanáromtól is hallottam ezt a felhívást.
A gyakorlatiasság mellett fő célom az egyéni képességek, ambíciók kibontakoztatása volt.
Igyekeztem figyelni a tanulók fokozatos terhelhetőségére, az önbizalom, az önértékelés, a belső igényesség, az egyéni céltudatosság kialakítására. Nagyon fontosnak tartom, hogy személyes kapcsolat jöjjön létre a tanár és a tanuló között. A tanár és az osztály között.
„Számítok rád, és Te is számíthatsz RÁM.”
A tanárnak hitelesnek, felkészültnek, jó edzőnek, megfelelő segítőnek, fokozatosan követelőnek is kell lennie ahhoz, hogy a diák a számára optimális életpályára kerüljön, s elérje az egyéni, de reális vágyait is.

Kroó Norbert magyar fizikus, tudós szerint a fizika határterületei ma a legizgalmasabbak. Azt mondja, a technológia rohamos fejlődése akár nagy áttöréseket is lehetővé tehet a közeli jövőben. Mi erről a véleménye?
Mennyire volt híve a gyakorlatorientált oktatásnak?A természettudományok, köztük a fizika is, óriási fejlődésen megy át. Nem elég ma már a tanártól kapott egyirányú ismeret. Szerencsére sok olyan tanítványom is volt, aki tehetségben, tudásban is bőven túlszárnyalt, de jó azt hallani, hogy a későbbi sikereit a mi iskolánkban, az itteni alapokra építve tudta elérni. A differenciált oktatást, fejlesztést, a kísérletek tárgyi bemutatását a tanítási gyakorlatomban rendkívül fontosnak tartom.
A mi iskolánk másik igen fontos képzési területe a szakmunkásképzés. Itt ugyan kevesebb a tapasztalatom, de úgy látom, hogy e területen is továbbfejleszthető tudáshoz jutnak a nálunk tanulók.
A gyakorlatorientált oktatást nagyon fontosnak tartom, nem elhanyagolva azonban az elméleti ismereteket.

Van rálátása arra, amire sokan panaszkodnak, hogy a mai gyerekek kevésbé fogékonyak a tanulásra? Mi a tapasztalata, régebben, vagy most van könnyebb dolga a pedagógusnak?Örökös vitatéma a mai gyerekek felkészültsége, tanulás iránti elkötelezettsége, viselkedése. Nem kívánom a bölcsesség látszatát kelteni, de meggyőződésem, hogy a gyerekek alapjában véve jók! Olyanokká válnak, amilyenné mi neveljük őket!
Úgy tapasztalom, hogy sok évvel ezelőtt azért volt könnyebb a pedagógus dolga, mert egyértelműbb, stabilabb volt a szülői és a társadalmi háttér. A jogok és kötelezettségek összhangja helyett előtérbe kerültek a különcködésre, fegyelmezetlenségre felhívó jelenségek (média, internet, okos telefon).
Másrészt nekünk, pedagógusoknak is folyamatosan tanulnunk kell azt, hogyan tudjuk az új környezetet, a társadalmi mozgásokat, az új technikát a nevelés-oktatás folyamatába integrálni. Minden fiatal más, mindenkihez külön egyéni kapcsolatrendszer alapján kellene közelítenünk. Sajnos ez nem lehetséges. Marad tehát az, hogy megpróbáljuk elfogadtatni magunkat. Kölcsönös bizalomra építve egyre jobban megközelíthetjük a TARTOZIK-KÖVETEL dinamikus egyensúlyát.
A másik fontos dolog, az előző tapasztalataim alapján, hogy a tanuló egyéb teljesítményeit, tevékenységeit is értékeljük, s lehetőleg elismerjük, megdicsérjük.

Egyfajta visszaigazolás is, ha az ember munkáját rangos elismeréssel is megköszönik, ilyen volt az Ön életében az Arany katedra díj, illetve iskolán belül az Eötvös gyűrű. Honnan van ez a fajta elhivatottság?Miért vagyok 47 éve ebben az iskolában? Többször felteszik nekem ezt a kérdést. Az előző részben válaszoltam talán erre. Hadd ne soroljam most fel azokat a lehetőségeket, új állásokat, ahova hívtak, vagy az egyéb továbbképzések alapján máshova is pályázhattam volna.
A döntés mindig nagyon egyszerű volt. A Gépész egy jó iskola, jó helyen vagyok, azt cselekszem, ami a gyerekkori álmom is volt. Pedagógus vagyok!
Természetesen maradásra bírt az is, hogy többféle elismertségben is részesültem. Ezek közül kiemelésre méltó az Eötvös gyűrű, ami a kollégák pozitív véleményét sugározta felém, és nagyon megtisztelő volt az országos Arany katedra díj is.

Milyen praktikái vannak, amikkel tanérként be tud férkőzni a mai korosztály bizalmába? Vannak olyan tanítványai, akiknek az életében jelentős szerepet tölt be a matematika vagy a fizika?Nagyon jól esik, hogy a különböző érettségi találkozókon, egyéni beszélgetések során a tanítványok megerősítik bennem azt a tudatot, hogy volt értelme itt maradni. Talán részben ezért tanítok ma is itt. Segítve ezzel a sajnos egyre jobban fellépő tanárhiányt.
A tanítványaim az élet különböző területein, gépész-, elektromérnökként, informatikusként, katonaként, rendőrként, tűzoltóként, technikusként, szakmunkásként sikeresen tevékenykednek. Az ő elmondásuk szerint ebben nagymértékben segítették őket – más tantárgyakkal együtt – a matematikai-fizikai alapok.
Kissé elszomorít azonban, hogy a mai korosztály egy része szinte elutasítja a szakmai tudást segítő elméleti alapokat. A bizalom kialakítása ma már nehezebb, de a tanár soha nem mondhat le arról, hogy a diákokat – egyszerű szóval mondva – jó útra terelje!

Amikor nem tanít, mivel foglalkozik szívesen?Családi körülményeimből adódóan nem szakadtam el Gamástól, a szülőfalumtól sem. A feleségem is e faluból származik, az ő családi öröksége területén szívesen kertészkedek, s szívesen végzek mindenféle fizikai munkát is. Szeretnék egyre többet olvasni, s használni még ott, ahol szükség van rám.