Gyerekkoruk óta a rendőri pályára készülnek

Rendkívül elhivatottak és határozottak saját életpályájukkal kapcsolatban az Eötvös Loránd Műszaki Technikum és Kollégium rendészeti szakos tanulói. Míg Dzsenifer az iskolában marad és elvégzi a szakmát adó ötödévet, András szeptembertől a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen kezdi meg tanulmányait. Mindkettejük számára fontos a folyamatos szakmai fejlődés, amiért - mint mondják - sokat köszönhetnek az Eötvös oktatóinak. Hiszen nem csak a tanulmányi- vagy sportversenyekre készítették fel őket lelkiismeretesen és sikeresen, lelki erőnlétüket is fejlesztették az iskolai évek alatt. Csóri Dzseniferrel és Pucz Andrással beszélgettünk.

Mi volt az, ami a rendészeti pálya felé terelt? Milyen képességek miatt érezted, hogy neked való, és meg fogod állni a helyed?
Csóri Dzsenifer: A legjobban egyetlen egy mondattal tudnám kifejezni, ami nem más, mint a "Segítségnyújtás, önzetlen szándékkal!" Mindig így gondolkodtam, eszerint cselekedtem, biztos vagyok abban, hogy ez a jövőben is így lesz. Emiatt tudtam, hogy ez a pálya nekem való és meg fogom állni a helyemet. Az értelmi képességek mellett elengedhetetlen a fizikai erőnlét. Könnyebb helyzetben van az a diák, aki már sportol valamit. De aki nem, ő se csüggedjen, az iskolai évek alatt teljes mértékben fel lehet készülni!
Pucz András: Gyermekkorom óta érdekelt a rendőri pálya sokszínűsége, izgalma, sok rendészeti témával kapcsolatos mozifilmet, foglalkozást, dokumentumfilmet néztem. Fegyelmezett, kitartó, az egészséges életmódot fontosnak tartó, a sportot előtérbe helyező ember vagyok, ez a pálya szerintem hasonló képességeket kíván.

Mit szólt a döntésedhez a környezeted, a családod és a barátaid?
Csóri Dzsenifer: A családom és a barátaim voltak a legnagyobb támogatóim. Amikor elbizonytalanodtam, számíthattam rájuk, mindvégig mellettem álltak, s visszatereltek az utamra. Tudták, hogy én ebben a hivatásban fogom megtalálni önmagamat igazán.



Pucz András: Szüleim támogattak a döntésemben, barátaim is jól ismernek, nem lepődtek meg a választásomon.

Milyen fórumokon tájékozódtál az Eötvösben induló rendészeti képzésről?
Csóri Dzsenifer: A pályaválasztáskor először az iskola akkori honlapján olvastam róla részletesebben. A későbbiek során szerencsére sor került több pályaválasztási napra is, így teljesen testközelből az iskolában éreztem meg, hogy milyen is ez a szak.
Pucz András: Nyílt napokra, pályaválasztási tájékoztatóra is elmentem az Eötvösbe, illetve az internet segítségével szereztem a képzésről információkat.

Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?
Csóri Dzsenifer: A kezdetek? Olyan, mintha tegnap lett volna. Mint sok iskolatársam, én is rettenetesen féltem az első pár naptól. Belecsöppenni a majdnem "nagybetűs életbe", ijesztő. De szerencsére ez hamar megváltozott. A szakmai óráktól féltem a legjobban, de így visszagondolva, felesleges volt. Élveztem őket, élvezettel figyeltem és tanultam.
Pucz András: Nagy kedvvel és érdeklődéssel vártam a középiskolát, az új helyszínt, az új közeget, és legfőképpen a szakmai tantárgyakat.

Mely tantárgyakat emelnéd ki, melyeket említenéd a kedvencek illetve a nehézségek között?
Csóri Dzsenifer: Szerintem több diáktársam nevében is beszélhetek, hogy a matematika volt, ami a legnagyobb gondot jelentette. De nekem szerencsére csak ez az egy tantárgy volt a nehéz. Kedvenceim közé a magyar és szakmai órák tartoznak.
Pucz András: Kedvenceim a történelem - ezt már az általános iskolában megszerettem -, testnevelés, önvédelem, rendvédelmi ismeretek voltak. A reáltantárgyak annyira nem álltak közel hozzám.

Az évek során milyen versenyeken vettél/vehettél részt és mit adtak Neked ezek a megmérettetések?
Csóri Dzsenifer: A legutóbbi ilyen az ÁSZÉV verseny volt, aminek döntőjét sajnos - mint sok mást - keresztülhúzta a koronavírus. Igaz, a szervezők professzionális munkájának köszönhetően, kesergésre nincs okom, nagyszerű eredményt értünk el, én személy szerint a 4. lettem. A kedvenceim azonban egyértelműen a lövészeti versenyek voltak. A megmérettetések leginkább az önbizalmam erősítésében segítettek és növelték a pálya iránti elkötelezettségemet, hogy elhiggyem, igenis jó vagyok ebben, folytatnom kell, meg kell mutatnom, hogy mire is vagyok képes.
Pucz András: 9. osztályban nagy élmény volt az úszás diákolimpián való részvétel, ám sajnos az országos döntőben egy sérülés miatt nem tudtam helytállni.10. osztálytól kezdve minden évben részt vettem katonai versenyeken. 11. és 12. osztályban pedig a rendészeti versenyekre készülő csapat tagja voltam, sok szép sikert értünk el (ÁSZÉV verseny 11. hely), illetve történelem egyéni- és csapatversenyeken is jó eredménnyel szerepeltem.

Milyen díj(ak)ban részesültél, - akár verseny, akár az iskola részéről - és mely(ek)re vagy a legbüszkébb?
Csóri Dzsenifer: Az előbb említett ÁSZÉV-verseny országos 4. helyezésére vagyok a legbüszkébb. Ezen eredmény miatt is vehettem át egy Főigazgatói Oklevelet az "Év tanulója" díjátadó ünnepségen, sosem hittem volna, hogy egyszer én is a díjazottak között lehetek.
Pucz András: Legemlékezetesebb az országos Pákozdi Honvédelmi Járőrverseny, ahol 4 fős csapattal az 1. helyezést értük el 2019. szeptemberében. A Göcsej Kupát is megnyertük, illetve az Örökségünk ’48 történelmi versenyen is 1. helyezést értem el, ez is emlékezetes számomra.


Középen Kulcsár József testnevelő oktató, balra az első diák Pucz András

Az évek alatt több területet is megismerhettél, melyik fogott meg a leginkább?
Csóri Dzsenifer: A rendőrségen belül leginkább a nyomozói és bűnügyi helyszínelés fogott meg. Ezeket a minden évben Budapesten megrendezett Országos Rendőr- és Tűzoltónap keretein belül ismerhettem meg, érezhettem testközelből a munka szépségeit.
Pucz András: Engem a rendészeten belül leginkább a közrendvédelmi szakirány érdekel, a csapatmunka és a szakirány érdekessége miatt.


Volt-e olyan rendezvény például, amely motivált?
Csóri Dzsenifer: Igaz, az iskola után még az az egy hónap nehéz volt, de említést érdemelnek a nyári gyakorlatok. Sok interaktív foglalkozáson vettünk részt.
Pucz András: A Budapesten rendezett TEK-gála mindenképpen motivációs tényező volt, illetve a versenyek, melyeken részt vettem mind motiváltak a pályaválasztásomban.


Hajdu János, a TEK főigazgatója mellett balra, Pucz András

Mik a legkedvesebb emlékeid, amit szívesen megosztanál?
Csóri Dzsenifer: Legkedvesebb emlékem a rendészeti tábor, amikor 10 napot töltöttünk Balatonlellén hét osztálytársammal. Szerintem mindenki nevében beszélhetek, hogy nagyon élveztük.
Pucz András: A többnapos versenyek, a TEK-gála, melyek programjai inspirálók voltak számomra.

Összességében hogyan élted meg az iskolai éveket, volt olyan pillanat, amikor elbizonytalanodtál a szakma felé?
Csóri Dzsenifer: Összességében nehezen éltem meg! Nagyon sokat küzdöttem az ellen, hogy ne adjam fel. Sokszor elbizonytalanodtam egy rossz jegy vagy egy rossz sportteljesítmény miatt. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy mindig kaptam bátorító szavakat, amik segítségével túllendültem ezeken és folytattam tovább.
Pucz András: Céltudatosan készültem 9. osztálytól kezdve, nem volt elbizonytalanító pillanat.

Miből illetve kikből merítettél inspirációt? Volt-e olyan oktató, akinek sokat köszönhetsz?
Csóri Dzsenifer: A szakmai tanároktól, a sok programból és versenyekből merítettem mindig inspirációt. Nem tudnék egy szakmai tantárgyat tanító tanárt kiemelni, hiszen ők is mindannyian segítettek, - hol szavakkal, hol tettekkel - hogy a hivatás mellett maradjak.
Pucz András: Elsősorban osztályfőnököm Kulcsár József tanár úr motivált mind a szakmai versenyekre való felkészítés, mind az edzések szempontjából nagyon sokat köszönhetek neki. Takács Szilvia igazgató asszony és Kiss Ernő tanár úr is sokat segítettek a történelmi tudásom mélyítésében, a történelem versenyeken való sikeres szerepléseimben. Megemlítenem még Kolozsiné Keresztes Éva magyar tanárnőt, akinek szintén sokat köszönhetek, és Dr. Herke Tamás tanár úr szakmai órái is nagyon hasznosak voltak.

Melyek azok a tulajdonságok, amelyekben úgy érzed, hogy gyarapodtál? Mit adott az iskola?
Csóri Dzsenifer: Változtam pozitív irányba és sok rossz tulajdonságomat is elhagytam az iskola alatt. Aminek a legjobban örülök az a teljes önállóság, a szélesebb látókör, és a helyes ítélőképesség elsajátítása.
Pucz András: A sok versenyhelyzet, kemény fizikai edzések mind segítették a felkészülésemet.

Mik a jövőbeni terveid? Hol és hogyan folytatod tovább?
Csóri Dzsenifer: Maradok technikumban, szeretném elvégezni az ötödévet és emelt szinten érettségizni. Mindenképpen a rendőri pályán képzelem el a jövőt.
Pucz András: Sikeresen felvételiztem a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rendészettudományi karára, Budapestre. Ez egy 4 éves képzés melynek befejezése után a rendvédelmi pályán szeretnék elhelyezkedni.

Mit üzennél azoknak a diáktársaknak, akik most kezdik el a rendészeti képzést illetve azoknak, akik gondolkodnak rajta? Mivel motiválnád, bátorítanád őket?
Csóri Dzsenifer: Csak a segítő kritikát hallgassátok meg! Ami a legfontosabb, legyen melletted, minimum egy olyan ember, aki bármilyen döntést is hozol, maximálisan támogat, ez a későbbiek során elengedhetetlen lesz. Merjetek önmagatok lenni, legyetek bátrak és elhivatottak! Ha teljes szívetekből ezt szeretnétek csinálni, hivatásotokká fogadni, akkor előttetek a lehetőség, iratkozzatok be, nem fogjátok megbánni.
Pucz András: Ha ez a pálya szimpatikus számotokra és kellően céltudatosak, kitartóak vagytok, akkor ez a képzés nagyban segítheti a tanulmányok sikeres folytatását. Sok szakmai tudást kaphattok itt. Számos versenylehetőség adódik a négy év alatt, ahol a legjobbak szép sikereket érhetnek el és a hozzáértő tanári segítséget is megkapjátok ebben az intézményben.

Nagy Tímea | KSZC kommunikáció